Hétvégén talán lesz DÉDIKÉM!  

Meg hívlak benneteket egy kis uzsira! Megkívántam, egy kis almásat, és még langyosan meg is kezdtem.... Igazán finom lett, ha kihül lehet szépen is szeletelni, de én nem vártam most vele....

  Meg próbálom magam lekötni. A szél egy kicsit alább hagyott, és az idő is kezd melegedni.A fa utolját kezdtem össze rendezni. Nyugi: lassan kíméletesen, de muszáj elterelni a gondolataimat. Ez a szél még azt a kevés nedvességet is kifújta, ami itt-ott volt. Így nem kel…

Két nap óta az emlékek rámtörő halmazában vergődök.Nem tudom meddig bírom elviselni. Ólom súlyként nehezedik rám. Lassan már ki fognak apadni a könnyeim.Eluralkodott minden felett a hiányérzet! Meddig fogom bírni?

Két nap óta tart a viharos szél! Nagyon nem bírom. Pláne tegnap gyógyszerváltás volt, ami szintén nagyon megvisel… Fekszek, fekszek, fekszek. Még jó, hogy eddig elég sokat aludtam. Csak szédelgek. Manólány jött reggel, és meglepett egy finom reggelivel, mert tudta, hogy egyedül…

A munkahely olyan, mint a sakk. Ha alacsonyabb beosztásban vagy, akkor csupa paraszt vesz körül és járhatsz gyalog. De ha előléptetnek, akkor egyből mindenki téged akar leütni.

Drága kis kutyuskám nem jól volt a héten! Lógott füle farka. Búbánatosan kullogott utánam, és egyre csak a pocakját simogattatta. Egyszer csak rájöttem, hogy tíz éves kora ellenére, „női ” baja volt. Ugye bár csak reménykedni tudok, hogy nem szökött be hozzá, valami kóbor…

Ki nyílott a klíviám!

A kis balerína!

Illatfelhőben a bejárat!