Köszönet, hogy velem vagytok. Olyan jó érzés, hogy nem vagyok egyedül!
Aki kérdezte Manólányt, Jól van, dolgozik, és amit lehet velem lesz és segít. Nem leszek magamra hagyva. Vannak nekem is ismerős nővérek, akik benéznek rám, segíteni nap közben. Éjjelre meg haza jövök.
Drága Foreszt:
Nincs senki, akit várna. És kedden már elbúcsúzott tőlünk. A menyét rám bízta, hogy segítsem mindenben, hisz ő az, aki összetartja a családot. Most, minden nap ők is itt tudnak lenni, vagy ha kell, fél órán belül itt vannak.
Most délelőtt várom Manólány hívását, hogy mikor jön meg a mentő, és akkor megyek.
Nem tudom, mennyi erőm marad géphez ülni, de pár szó erejéig biztos jövök, hisz annyi erőt adtok, hogy mindent elbírok már. Köszönet nektek érte.
Mindenkit szeretettel ölelek DÉDI.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cincimama 2011.01.07. 08:06:15
kerimama 2011.01.07. 16:24:33
Forest 2011.01.07. 17:14:51
vnj 2011.01.07. 18:36:34
bikfic 2011.01.07. 22:34:57