Holnap a mentő hazahozza, az itteni nyugdíjas házba.

Itt egész nap én vállaltam a vele való létet.

Hisz nincs vele semmi baj. Tízpercenként itathatom egy korty vízzel.

Ezt csinálom már napok óta, mert mástól nem is fogadja el.

Segítsetek!

Akinek meghallgatják az imáját, kérjétek, hogy mihamarabb legyen nyugodalma.

Adassék meg neki a szárnyalás a felhők felé, a végtelenbe!

Az én fohászom nem fogadják el sehol. Pedig ezt a helyzetet a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom.

Szinte kényszer érzet van rajtam, hogy a karjaimba kapva ringassam, hisz már gyengébb, mint egy csecsemő.

Mivel tudnám kiváltani ezt a vissza levő pár napot?

Bár mit megadnák érte.