| EmlékezzünkMindazokért, akik valaha velünk voltak, Mécseseket, gyertyákat gyújtunk ma. Emlékezünk a régi, szép időkre, Az együtt töltött boldog esztendőkre. Eszünkbe jut, mi szép volt rég, Felszínre tör a sok emlék. Emlékek szárnyán a múltba röppenünk, Ahogy a gyertyát gyújtja remegő kezünk. Könny csordul ki szemünkből, A bánat most a felszínre tör. Elgondolkodunk a sors akaratán: Vajon másképp is lehetett volna tán? Mi lett volna, ha nem ő megy el előbb? Mennyivel lett volna elviselhetőbb? Most értünk sírna valaki, Az ő bánatát lehetne hallani. De ezeken ne is töprengjünk, Inkább csendben emlékezzünk. | ||
| Albert Veronika | ||
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
margit2 2010.11.01. 11:28:41
Dédike 2010.11.01. 15:40:07