Szombat:

Itt vagyok, meg vagyok.

Nincs semmi baj!.

Nem kint voltam, hanem bent. Nagyon is a takarítás nézésében.

Volt segítségem, és egy helység kivételével rendbe a lakás. Sajnos a virágokat még nem merem kirakni, így az a helység majd későbbre marad.

A többi ablak csillog, villog a napsugárban. Tiszta függöny, tiszta szőnyeg. Na úgy mondom, mintha az én érdemem lenne, pedig csak a kiszolgáló személyzet munkáját végeztem.

Sajna úgy érzem ez is sok volt.

Ráadásul fájó érzés, hogy más csinálja, mert nekem nem megy. Nem tudom, meg tudom e szokni ezt az új helyzetet. Eddig, mindent  meg tudtam én csinálni. Miért kell tehetetlenné válni? Ez egy nagyon rossz érzést, húz maga után. Most már mindig így lesz?

Ezt valahogy nagyon nehéz lesz feldolgozni.

Feltámadt a szél rosszra vált az idő, de legalább a sok mosott ruhám beszáradt. Igaz még mindig megy a gép.

Na elég, ma nem panasznap van, hisz itt a hétvége.

Azért egy ölelésre még kitárom felétek a karom a ti

                                    Öreg Déditek.