Vasárnap.

Ilyen kegyetlen nem lehet az élet!

Egyik kezével örömöt ad, a másikkal fájdalmat szór.

A menyasszony szeretett nagyikája meg lett hozva az esküvőre. Pár órás eltávozást kapott, hogy láthassa, unokáját boldognak, szépnek. Úgy nézett ki minden jól halad....

A boldogító igen kimondásakor édes apja lett rosszul. Már előzőleg jelek voltak, de erre azért nem számított senki.

Magyar egészségügy: ügyelet nem jött ki. Mentő hívás, helyi orvos szerzés, korház infúzió.

A szertartás megy tovább, szegény kis menyasszony merev mosollyal, féltő szemekkel fogadva a jókívánságokat nem csak a hidegtől remegett.

Infúzió után fáradtan hozták az öröm apát haza, de majd csak a menyasszonytáncra volt újra köztünk.

Közben látszatot őrizve ment minden tovább.

Egy megható jelenet, tolószékes menyasszonytánc nagymama, és unokája közt.

Végig a nagymamával voltam, mivel mi voltunk a matuzsálemek, Ő 80 éves.

Ma így is felpolcolva vannak a lábaim, mert állandóa be görcsöl, és újra van rajta az a szép kéken terjedő folt. Lehet, hogy sok volt az utóbbi pár nap? Nem tudom, de pihentetem. Majd csak lesz vele valami