Kedd:

Manólány reggel üzent: Délután fél ötkor jön segíteni. No nem egészen így történt.

Délelőtt kényelmesen a 150 literes kis ládám ki pakoltam, és betelepítettem, a szép tiszta spájzba. Délelőttre elég is volt. Így nyugodtan pihenek, majd 4óra előtt elkezdek pakolászni, mire berobban Manólány Öcsivel. „mi van? Még nem pakoltál ki?" mondattal.....Fagyasztó fiókok kifelé. Fagyasztó + szekrény felkapva, röpülve bepakolva, szerencsére mégis oda, ahová én akarom, mert más az elképzelésünk, de győzök. Itt maradok a romokkal, de jó, hogy egyedül maradtam, mert nem szeretem a kapkodást. Mire csoportosítom és elpakolom a dolgokat, már nem érzem kezem, lábam, de maradt hely a csirkéknek, jöhet a csirkevágás.

            Előbb le kellett pihennem, mert még írni sem volt erőm. Nem győzök javítani.

            Van egy rendben lévő helységem. Majd ha már nem bírom elviselni a többit, beülök ide megnyugodni.  

Hogy mikor lesz itt újra mindenütt rend? Talán karácsonyra. Már reményem sincs.

            Nyugodt éjszakát nektek, Dédike.