Szeretem a lila akácot, de csak tavasszal. Tényleg csodásak a hosszú lebukó hatalmas virágfürtök. Szinte még levél sincs rajta, csak egy hatalmas halványlilafolt az egész.
De most ÚTÁLOM! Minden évbe nehezebben kínlódok vele. Ilyenkor határozom el, hogy legalább egy részüktől megszabadulok. Nem tudják, hogy mi a határ, azt hiszik az egész tájon, szabadon futkoshatnak. Mindenre rácsavarodva, hogy kész küzdelem a terület visszahódítása. Nyaláb szám kurtítom őket, azt sem tudva hova rakjam a sok motyadékot, mert ugye, hogy elégjen előbb, szárítani kell, na meg a, tűzgyújtási tilalom végét is kivárni., nem beszélve arról, hogy mennyire kifáraszt a küzdelem. Sajna mindig megmenekülnek a szanálástól, de már nagyon unom, hogy minden az én káromra terjeszkedik. Elszívják az erőmet. Ezek nem tudnak pozitívan kicsik maradni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gondaanyu 2008.08.22. 08:36:07
Krónikás 2008.08.22. 08:39:36
gondaanyu 2008.08.22. 09:35:27
Krónikás 2008.08.22. 09:39:53
katavagyok 2008.08.22. 10:45:24
klikk 2008.08.22. 11:50:43
Manóláy 2008.08.22. 13:16:48
cinci 2008.08.22. 22:21:41
vnjudit 2008.08.23. 07:36:08