Majd még jön a többi, de még nem pihentem ki magam, és kaptam sok paradicsomot, amit el kell rakni, mert szeretem, és gyüjtögető lény vagyok....

sajnos a lábam nagyon lassan jön hejre, ha egyáltalán?????sikerül, és sokat van még felpócolva.

Meg máskorra is kell hagyni, nem lehet egyszerre mindent megmutatni!

Csapzottan az egyik bejáratnál!
Lépcső az volt mindenütt bőven.

Mieink pihennek a homokos parton!

Évikém is spekulál, leüljön e alája, vagy se, mert nehéz lesz felkelni!
Na mi már csak így gondolkodtunk.
Nem szerettük a plussz munkát.

Első napi befektetésem egy napernyő volt.
Igaz nem, nem vittem le többet, mert a szél erősebb volt, és győzedelmeskedett , így csukva maradt, meg nem is feküdtünk alá, mert mi állandó mozgásban voltunk.
Mi voltunk, akik "dolgoztak". Gyűjtögető módszerrel válogattuk az apró kagylókat.
Az ernyő itthol majd jó szolgálatot tesz.
Lehet, hogy még a kertbe is kiviszem, és alatta dolgozok, hisz ismertek milyen vagyok?

Úti társam cuccól a tengerpartra. Mindíg kevesebb holmit vittünk le, de sosem használtunk semmit!.
Mi voltunk a két ÉVA.
Megértettük egymást, mert gyekkori játszótársak is voltunk, és most nyugdíjasként újra egymásra találtunk.
Jó el voltunk!!!!!!

Az igazi haragos!
Két méteres hullámai, hatalmas szívó ereje miatt, csak pár méterre lehetett a szélébe lenni.
Este egy 42 éves magyar fétfi került a tepszis zsákba.
Egész nap szóltak egyfolytába a figyelők sípjai.

Itt még azért be lehetett menni, de azért mérges volt ránk a tenger Istene!
Pedig mi nem nagyon bántottuk....