***
Szép,
de számomra lehangoló.
Neki is minden nap ajándék, amit még a faággal összekapcsolódva tölthet. Aztán viszik az őszi szelek, sodorják messze, messze, sok esetben a sáros, tipródó lábak alá, ahol már a teljes elmúlás, a lebomlás vár rá.
Valahol valamibe majd, az új megújulást segíti. Lehet, hogy egy gyenge kis fűszál életben maradását fogja éppen elősegíteni.
És beindul az örök körforgás.
Az anyag nem tűnik el, csak átváltozik.
Na, egy kis vasárnapesti foglalkozás.
Egy, Manólányé, kettő az enyém. A munka mind az enyém volt, de olyszépek, hogy szívesen csináltam.
Sok finom ebéd és vacsora lesz belőle.
Már dideregnek
..
Újkrumpliból, a kertemből, levest főztem, meg saját savanyítású káposztából székely káposztát.
Sacikám, előszőr jött kaját kérni. Úgy látszik az érzék szerveit már csiklandozzák az illatok!
Mivel most neki kell a tápláló adag, így megkapta a husikákat rizzsel, enyém a maradék.
Jól el vagyunk.
Sötét van, és eseget az eső.
Gazdim most ront el teljesen.
Ha akarom akkor dajkál. És én mostanában nagyon akarom...
Kevet már eszek is, és olyan jó a tó vizéből inni.
Vagy aki vagy!
Idefigyelj! Úgy hiszem, hogy félkegyelmű vagy, mert nem érted meg, hogy neked itt nálam nincs helyed, és hozzászólási engedélyed sem.
Ha nyaralok nem a te, pénzedből megy, és ha sírok nem neked teszem.
Ez az én blogom, és azt írok ide, amit akarok.
Igen tavaly még össze tudtam rakni az idei nyaralásomat, és képzeld, most mindenek ellenére jövőre is szeretném megteremteni a rávalót. Róma szép hely!....
De addig, ha jól esik, igen is kisírom magam egypárszor, hogy az ország nem miattam adósodott el, és ne rajtam akarják megspórolni.
Én dolgoztam annyit, hogy ne csak hiú álom legyen a nyugdíjas nyugodt megélhetés.
Az egészségügybe is fizettem annyit, hogy a munkába belerokkanva, elvárhatnák egy kis segítséget, nem csak megvonást.
Na, még mit irigyelsz tőlem?
A továbbiakban tényleg nem szeretnélek itt látni. Van blogod, írj oda, amit akarsz, de ezt az oldalt hagy nyugodtan rám.
Igaz, hogy drót szamáron járok, de van új szemüvegem.
Engem vezérünk, már nem talál az út szélén, mert lecsúsztam az árokba.
Nagy a havi bajom!
A nyugdíjamból a gyógyszer és a szemüveg, lába már kilóg!
Kaja a fagyasztóba.
Nem tudom, más hogy csinálja?
Én mindig be tudtam osztani azt, ami volt. Na ez egyre nehezebben megy.,,,
Vagyis mostanában egyáltalán nem megy! Már nem sok minden van, amiről még le lehet mondani, de egyre válogatok. Valamikor a minimál bérből felépítettem a házam, tanítattam a gyerekem, és meg is éltünk. De akkor még tudtam mellette dolgozni. Most erre már nincs erőm, így jönnek a lemondások.
Mások vajon hogy csinálják? Hisz van aki még kevesebből él?
