Ez a nap nélküli idő olyan nyűgössé tesz, hogy semmihez nincs kedvem.
A látóterembe kerülő kopasz faágak ezt, még csak egyre fokozzák.
Az elmúlás érzete tőr a felszínszínre. A sok lehullt levél hiába színes, ez nekik a végső stádium. Talán a szín kialakítása volt utolsó örömük, mielőtt megadták magukat az enyészetnek.
Mielőtt haza mentem gyorsan dolgoztam a Dédi faleveleivel. Olyan gyorsan elment az idő.
Nagyi vacsira készített nekem mákosgubát.
Kicsit mákos lettem, mert a mesére is kellett figyelni!
Nagyi padlásán turki volt.
Elökerült egy nagy vödör legó, még a Gergőé volt, de elrakták. Most már itt is van, nem csak otthol. Apával építünk nagyon, de nekem sitty sutty már egyedül is megy, mert én ügyes és okos vagyok.
Nem szeretem ezeket a meghatározó időre való jelentkezéseket a szakrendeléseken. Nyáron szívesen utazgatok, amíg bírom, de ez a mai nap is , nem az én világom.
Mindenen vastagon a zúzmara, és hullik a fákról. Ez csak a meleg szobából élvezhető, és nem egy asztmásnak!
Na majd csak átvészelem ezt a napot is. Remélem jövő hónap közepe jobb lesz, mert akkor is jelenésem lesz, csak más szakon....
Mivel kint nincs kedvem lenni, meg a köd nem is tetszik, ami nem akar oszlani, így gyilkosságra szántam el magam.
Felszaporodott a frissítéssel a tyúkok létszáma, és másfél hónapja, hogy sztrájkolnak a tojással, így úgy döntöttem, hogy amelyiket vedlés után lehet, kés alá helyezem.
Mai nap ketten kerülnek a fagyasztóba....
Még jó pár fogja követni őket.....
Így nem mondhatom azt sem, hogy henyélek, meg lesz velük a munkám!
