Végre itt vagyok!
Újra kellett telepíteni a gépem, mert bemondta az unalmast. Hogy ez nem volt, nem volt , nem volt más sem.
A TV-m is kimúlt véglegesen....
Közben a veranda plafonja az esőzések alatt beázott, de ezt már elintéztem, fizetett a biztosító.
Mi jön még????
Nem bírom ezt a hirtelen meleget. A kert olyan száraz, hogy öntözni kell, így talán ki kel valami, de mi lesz aztán?
nem szeretném, ha kárba menne a munkám, mert nehezen csinálom.
Sokat kell dolgoznom...
Annyi a játék, hogy szét kell dobálnom őket. Válogatok, hogy melyiket fogjam meg előbb
Megjöttünk nagyihoz, és désdihez.
Dédi nyuszijának ajándákát még most kaptam meg.
Igen Sacikám javulgat.
Elkezdett magától eszegetni, igaz, hogy oda rakom eléje.
Na mondhatom, hogy kutya nem hiszem hogy van még egy,
aki így el lett kényeztetve....
De nem bánom, csak nyerje vissza az erejét.
Talán majd a jó idő is segíteni fog.
Sacikám reggel egyedül evett!
Tegnap neki főztem csibecombból húslevest.
Tegnap este pár morzsát megtudtam vele etetni, meg a levet kapta tej helyett, ami ott maradt reggelre megette.
Az újabb adag igaz nem sok, de szépen bevándorolt a pocakjába.
Tegnap már este magától bejött a hejére.
Most már van remény!
Felcsillant egy kis remény...
Reggel elém jött Sacikám, és értelmes fény csillant, megtört szemeibe,
Elő a jó bevált módszer, és sikeresen tudtam etetni az 5 milis fecskendővel. Félóránként hajlandó elfogadni két fecskendő cukros tejet. Szépen lenyeli, amit már két hete nem lehetett megcsinálni.
Délbe kijött utánam a napra. És újra elfogadja, hogy bent van a helyén.
Közbe kisült, hogy nem tudjuk igazán hány éves, csak 15 jön be, de befogadott kutyus volt előző gazdijánál is, és csak attól az időtől van követve az élete.
De jó lenne még egy darabig együtt lenni, és szeretni egymást.
