Ifjúságunk! Mi lesz belőletek?

A szomszédos városba voltam felülvizsgálaton. Oda felé kényelmesen voltunk a buszon, de a hazafelé út úgy nézett ki nehézkes lesz. Ülő, és álló egyformán volt. Telt, túlon túl, telt lett a járat.

Na mit gondoltok, kik ültek?

90%-ban az érettségi írásbeliből hazafelé menő diákok. Oly hevülettel gesztikulálva beszéltek egymással, hogy se láttak, se nem hallottak maguk körül semmi. Főleg azt nem, hogy ki áll mellettük.

A sofőr felszólítása a hely átadásra hallatlan térbe zengett. Istenem ennyi a süket, nagyot halló gyerek?, akkor oda a jövőnk, hisz hogy lesznek akkor ezekből dolgozó emberek?

Igaz, a valódi nagyothallók szívesen dolgoznak, tudok rá sok példát.

Egy 50 körüli hölgy, azonnal átadta a helyét. És két kimondott idős úr is fel akart állni, csak az ifjúság nem mozdult. Sem lélekben, sem a valóságban.

Ment a nagyképű duma egész úton, a tanárok hülyeségéről, és az ő nagy tudásukról.

Kíváncsi lennék, otthon hogy élnek, hogy viselkednek a szüleikkel?

 De sajnos, el tudom ezek után képzelni.

Mi lesz veled ifjúság?

Hogy fogjátok magatokat eltartani,, és mi lesz majd megöregedett megrokkant szüleitekkel?